|
A rendíthetetlen reformer lemondott, Gyurcsány - természetesen érdemei elismerése mellett - elfogadta azt.
Kormányszóvivői Iroda közleménye:
"Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a mai napon elfogadta Molnár Lajos
egészségügyi miniszter írásban benyújtott lemondását 2007. április 6-ai
hatállyal.
A miniszterelnök és a kormány továbbra is elkötelezett az egészségügyi
reform folytatása mellett, az eddig meghozott intézkedéseket a betegek
érdekeit jól szolgáló, minőségi ellátást nyújtani képes, fenntartható
és igazságos módon finanszírozott egészségügyi ellátás irányába tett
helyes lépéseknek tekinti. A reform első szakasza nehéz alkalmazkodási
kényszert teremtett a sok éve mozdulatlan egészségügyi rendszernek. A
reform első szakasza, az elkerülhetetlen vitákkal és konfliktusokkal
együtt is, sikeres. Ebben Molnár Lajosnak elévülhetetlen érdemei
vannak. A miniszterelnök megköszönte és elismerését fejezte ki azért a
munkáért, amelyet Molnár Lajos a magyar egészségügy megújítása
érdekében végzett.
Az egészségügyi reform következő nagy feladata a biztosítási oldal
megújítása. A reform második szakaszának sikeréhez elengedhetetlen,
hogy azt már ne terheljék a struktúraváltásból fakadó konfliktusok, ne
legyen megkérdőjelezhető az átfogó és összetett döntéshez szükséges
szakmai és politikai bizalom.
Az Egészségügyi Minisztérium élére a koalíciós megállapodás szerint az
SZDSZ jogosult minisztert jelölni. az új miniszter hivatalba lépéséig a
tárcát helyettesítési jogkörében április 6-ától Horváth Ágnes
államtitkár irányítja."
OS
Szerkesztői vélemény a hír kapcsán:
E sorok írója
eddig sem volt elkötelezett híve a kapkodva, szakmailag átgondolatlanul
és autokratikus módszerekkel bevezetett egészségügyi reformnak - attól
eltekintve, hogy a reform bevezetése a 28. órában történik. De talán
egy kicsit hosszabb idő alatt, pártpolitikai hovatartozás nélkül az
egészségügyi szakma minél szélesebb körű bevonásával valami kevésbé
keserű pirulát is le lehetett volna erőltetni a betegtársadalom és az
egészségügyben dolgozók torkán. S midőn úgy tűnik, teljes a káosz, a
miniszter úr is besokall és lemond. Félre ne értsenek:nem Molnár Lajos
személyét siratom. De most, amikor teljes a zűrzavar és káosz képét
mutatja az egészségügy, a váratlan lemondás olyan, mint amikor a
vesztes csata parancsnoka elsőként fut meg, vagy a kapitány elsőként
távozik a süllyedő hajóról. Frivol módon az a régi vicc jut róla
eszembe, amikor a kétmotoros utasszálító repülőgép zuhanni kezd, majd
megszólal az utastérben a hangszóró:- Kedves utasaink! Itt a kapitány
beszél! Ha kinéznek a repülő jobb oldalán, láthatják: a jobb oldali
motor lángokban áll. Ha kinéznek a bal oldalon, ott azt
tapasztalhatják, a bal oldali motor is lángokban áll. Most kérem,
tekintsenek le az óceánra, ahol önök alatt egy gumicsónak látható. Nos,
én onnan beszélek....
Ezzel csak annyit szeretnék jelezni, az
igen tisztelt miniszter úr távozását valószínű kevesen siratják meg
ebben az országban. De távozása is olyan volt, mint a reformjai:
váratlan, elkapkodott és egy nehéz helyzetben még tovább fokozza a
zűrzavart. Igaz, a Batthyányi mécsesnél az Audiban tanácstalanul
kucorgó, magára és sorsára hagyott miniszter látványáról egész furcsa
asszociációk jutottak eszembe, de ezt most nem fejtem ki.
A
lényeg az: amíg a politikusok vívják a maguk taktikai csatáit, ad hoc
ötleteiket, netán gazdasági érdekeltségeik köreinek elképzeléseit
erőltetik ránk, nekünk, a kísérleti nyulaknak használt
választópolgároknak sajnos nincs jogunk és lehetőségünk felállni egy
zűrzavarban és azt mondani: nem ér a nevünk, nem akarjuk tovább
csinálni. Legalábbis önökkel nem.
Szekszárdi Miklós
szerkesztő
|
Cikkek, írások 
