Ha egy kórházba kerülő beteg személy szerint ragaszkodik egy orvoshoz, vagy nem a lakóhelyéhez közel kijelölt három fekvőbeteg-intézmény valamelyikébe megy, saját zsebből kell fizetnie a beavatkozás költségeinek egy részét - derül ki az újabb egészségügyi reformokat tartalmazó, a parlamentnek ma benyújtandó törvényjavaslatból. Az még nem egyértelmű, hogy a szabad orvos- és kórházválasztáshoz ragaszkodó pácienseknek mennyit kell fizetniük. Horváth Ágnes, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára tegnap azt mondta: nincs még döntés arról, hogy ilyen esetekben az ellátás árának hány százaléka terheli a beteget, s lesz-e felső korlátja a fizetendő összegnek. Ez utóbbi fontos lehet, hiszen egy-egy műtét több százezer, akár egymillió forintba is kerülhet. A javaslatok között tíz- és ötvenszázaléknyi önrész is szerepel.

A betegek ilyen típusú röghöz kötése különösen furcsa az után, hogy az Egészségügyi Minisztérium által készített Zöld könyv hosszan ecseteli, milyen területi különbségek vannak az ellátásban Magyarországon. Az ellátórendszer torz és igazságtalan: az egészségügy teljesítőképessége épp azokban a régiókban a legalacsonyabb, ahol a legrosszabb az egészségügyi állapot, így például Baranya, Hajdú-Bihar és Nógrád megyében - olvasható. A dokumentumból kiderül az is, hogy egy észak-alföldi, rehabilitációra szoruló betegnek negyedannyi esélye van a megfelelő ellátásra, mint egy Veszprém megyében élőnek. A fővárosban tízezer lakosra 88 orvos jut, míg a vidéki átlag 29.

Horváth Ágnes a Magyar Hírlap azon felvetésére, hogy nem igazságtalan-e a szigorítás addig, amíg ilyen jelentős regionális különbségek vannak, azt mondta: az Új Magyarország fejlesztési tervnek éppen az egyenlőtlenségek megszüntetése a célja. Emellett ha valahol irracionálisan hosszú a várólista, a beteg kérheti az átirányítását. Az ellátás csúcsának nevezett országos intézetekben és regionális központokban pedig változatlanul járni fog az ellátás azoknak, akiknek a panasza alsóbb szinteken (például egy városi kórházban) nem kezelhető - mondták lapunknak a tárca sajtóosztályán.

Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász kérdésünkre azt mondta: legalább hat-nyolc év, amíg az uniós források segítségével kiegyenlítődnek a területi különbségek.

Sinkó Eszter, az Egészségügyi Menedzserképző Központ munkatársa ugyanakkor azt hangsúlyozta, addig, ameddig jelentős területi különbségek vannak, aggályos a kórházválasztás ilyen típusú korlátozása. Úgy látja, ez nem a megfelelő eszköz a minőségi betegellátás megteremtésére.

A minisztérium a kórházakban folyó munka minőségét mutató adatok (például hol mennyi műtétet végeznek, milyen sikerességgel) nyilvánosságra hozatalának kötelezettségét is be akarja vezetni. Ez elméletileg versenyre sarkallhatná a kórházakat, ám az újítás hatása csökkenhet azáltal, ha a betegek érdemben úgysem válogathatnak.

Bár elvileg most is mindenki csak a területileg illetékes kórházba mehetne, a régiók közötti vándorlás - épp a színvonalbeli különbségek miatt - jelentős, húsz és ötven százalék között mozog. A Nógrád megyeiek közül például minden második beteg a fővárosban láttatja el magát.

Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség leendő elnöke szerint elfogadható a szigorítás a területi egyenlőtlenségek megszüntetése után. Golub Iván, a szervezet jelenlegi elnöke azt nem látja, ki és milyen módon hajtja be a pénzt. Szerinte főként a fővárosban át fognak rendeződni a kerületek, sokan átjelentkeznek majd máshova, hogy a bevált kórháznál maradhassanak.

forrás: Magyar Hírlap