Ősi
medikus családból származik, szakterülete a cukorbetegség. Ennyi
információ is elég ahhoz, hogy a szakmabeliek ráismerjenek Várkonyi
Tamásra, a Szegedi Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának
adjunktusára. Az alábbi beszélgetés azonban remélhetőleg azok számára
is érdekes lesz, akik nem tartoznak a szűk szakmához.
- A családi hagyományok indították el az orvosi pályán, vagy megismerhetünk valami más motivációt is?

- A
dédnagyapám a kolozsvári egyetem gazdasági vezetője volt, és amikor
átjött az intézmény Szegedre, a költözésben meghatározó szerepet
játszott. Sorolhatnám az orvosokat a múltból és a jelenből a családban,
de elég legyen annyit mondanom, édesapám, Várkonyi László családorvos,
majd városi főorvos volt, s az ő a betegei és kollégái által máig
emlegetett emberi és szakmai igényessége, példamutatása megfelelő
motiváció volt ahhoz, hogy érdeklődésem a szakma felé forduljon. Meg
kell azonban említenem, hogy a Ságvári Endre Gimnáziumban Kánitz József
tanár úr biológia órái nagy hatással voltak rám, ami megerősített
abban, hogy a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen kell
folytatnom a tanulmányaimat. A Ságvári egyébként máig meghatározó
szerepet játszik az életemben, hiszen a baráti köröm nagy részét onnan
ismerem, sőt az iskola 2005-ben emlékéremmel tüntetett ki.
- Meg sem fordult a fejében az, hogy máshol folytassa tanulmányait?
- A
mi családunk mindig lokálpatrióta volt és az is lesz. A városhoz
kötődést próbálom feleségemmel, Sarkadi Csilla családorvossal együtt
átadni gyermekeinknek, Ákosnak és Laurának is.
- A fárasztó egyetemi évek alatt nyilván már azon is törte a fejét, milyen szakterületet válasszon az iskola után.

- Az
egyetem utolsó két esztendejében érlelődött meg bennem az elhatározás,
hogy belgyógyász leszek. Amikor ide, az I. sz. Belgyógyászati Klinikára
jártunk gyakorlatra, nagyon megfogott az itt tapasztalt jó hangulat,
ami a szakmai érdeklődés mellett meghatározó volt. Varró Vince
professzor vezette akkor a klinikát, és nagyon színvonalas gyógyító -
és kutatómunka zajlott e falak között, úgyhogy rövidesen egyértelművé
vált számomra, hogy belgyógyász leszek. A klinikára kerüléstől kezdve
pedig mindvégig Lonovics János professzor úr mellett dolgozhatom,
akitől nagyon sokat tanultam a betegellátás, oktatás és nem utolsó
sorban a kutatás terén.
- Manapság már csak az
elméletben létezik olyan, hogy valaki általános belgyógyász, hiszen ez
olyan óriási terület, melyben minden szakembernek meg kell találnia a
maga specialitását. Miért pont a cukorbetegséget választotta
szakterületként?
- Szintén a múltba kell visszatérnem, ha
ennek okát pontosan meg akarom fogalmazni. A személyes vonzódás mellett
ugyanis tény, hogy Hetényi Géza professzor úr Szegeden vezette be a
cukorbeteg gondozást elsőként az országban, így a klinikának óriási
hagyományai vannak ezen a területen. Kutatóként indultam annak idején
itt, hiszen nem volt státusz a klinikán, úgyhogy módom volt alaposan
elmélyülni ebben a témában. Két év után kineveztek a klinikára, és még
alaposabban megismerhettem ezt a népbetegséget. Magyarországon 600 ezer
cukorbeteget tartanak nyilván, de valós számuk 1 millió körül van. Ez
ugyan általában azonnal nem halálos betegség, de roppant nagy hatással
van az életminőségre, ugyanis a cukorbetegség rengeteg szervi probléma
okozója. Ezért is vagyunk közvetlen szakmai kapcsolatban például az
Egyetemi Szemészeti és Fül-Orr-Gégészeti Klinikáival és más
szakterületek kutatóival. Kezdettől fogva a betegség szövődményeit
kutatom, elsősorban az idegrendszeri elváltozásokat. Jelenleg a
sürgősségi, illetve a cukorbetegek ellátásáért felelős fekvő- és
járóbeteg részleg egyik vezetője vagyok.
- Ez egy olyan
betegség, mely sok esetben megelőzhető lenne egy kis odafigyeléssel,
helyes életmóddal, de ha már megtörtént a baj, a tünetek enyhíthetők.
Miben látja a megoldást: a propaganda, vagy a rendszeres szűrés
szoríthatná vissza hatásosabban a cukorbetegséget?

- Mindkettőre
fontos szerep hárul. Ha a táplálkozásunk és életmódunk megfelel a
kívánalmaknak, akkor a 2-es típusú cukorbetegség megelőzhető vagy
kialakulása késleltethető. Ez azért is fontos, mert így a szövődmények
sem alakulnak ki, vagy kevésbé súlyosak lesznek. A propaganda
klasszikus változata helyett inkább az lenne célszerű, hogy ismert
emberek, akik történetesen maguk is szenvednek ettől a betegségtől
felhívják a közvélemény figyelmét arra, hogy milyen fontos a helyes
táplálkozás és életmód.
- Fiatal kora ellenére számtalan
elismerés birtokosa, jónéhány szakmai szervezetben tölt be vezető
szerepet. A teljesség igénye nélkül említene ezek közül néhányat?
- Tagja
vagyok többek között a Magyar Gasztroenterológiai, a Magyar Belgyógyász
és a Magyar Diabetes Társaságnak, valamint az Európai Diabetes
Társaságnak. 2002-ben beválasztottak a „Magasvérnyomás
Cukorbetegségben" elnevezésű európai munkacsoportba. Számos hazai és
nemzetközi konferencián üléselnökként veszek részt. Tudományos
kutatómunkám eredményeként 2004. júniusában megvédtem a „PhD"
fokozatot, s ugyanebben az évben nekem adományozták az Európai
Diabeteses Neuropathia Munkacsoport (NEURODIAB) éves kutatói díját.
Tavaly elnyertem a Magyar Tudományos Akadémia három éves Bolyai János
Kutatói Ösztöndíját.
Forrás: www.webradio.hu
Szincsok György