Ősi medikus családból származik, szakterülete a cukorbetegség. Ennyi információ is elég ahhoz, hogy a szakmabeliek ráismerjenek Várkonyi Tamásra, a Szegedi Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának adjunktusára. Az alábbi beszélgetés azonban remélhetőleg azok számára is érdekes lesz, akik nem tartoznak a szűk szakmához.

- A családi hagyományok indították el az orvosi pályán, vagy megismerhetünk valami más motivációt is?

- A dédnagyapám a kolozsvári egyetem gazdasági vezetője volt, és amikor átjött az intézmény Szegedre, a költözésben meghatározó szerepet játszott. Sorolhatnám az orvosokat a múltból és a jelenből a családban, de elég legyen annyit mondanom, édesapám, Várkonyi László családorvos, majd városi főorvos volt, s az ő a betegei és kollégái által máig emlegetett emberi és szakmai igényessége, példamutatása megfelelő motiváció volt ahhoz, hogy érdeklődésem a szakma felé forduljon. Meg kell azonban említenem, hogy a Ságvári Endre Gimnáziumban Kánitz József tanár úr biológia órái nagy hatással voltak rám, ami megerősített abban, hogy a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen kell folytatnom a tanulmányaimat. A Ságvári egyébként máig meghatározó szerepet játszik az életemben, hiszen a baráti köröm nagy részét onnan ismerem, sőt az iskola 2005-ben emlékéremmel tüntetett ki.

- Meg sem fordult a fejében az, hogy máshol folytassa tanulmányait?

- A fárasztó egyetemi évek alatt nyilván már azon is törte a fejét, milyen szakterületet válasszon az iskola után. 

- Az egyetem utolsó két esztendejében érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy belgyógyász leszek. Amikor ide, az I. sz. Belgyógyászati Klinikára jártunk gyakorlatra, nagyon megfogott az itt tapasztalt jó hangulat, ami a szakmai érdeklődés mellett meghatározó volt. Varró Vince professzor vezette akkor a klinikát, és nagyon színvonalas gyógyító - és kutatómunka zajlott e falak között, úgyhogy rövidesen egyértelművé vált számomra, hogy belgyógyász leszek. A klinikára kerüléstől kezdve pedig mindvégig Lonovics János professzor úr mellett dolgozhatom, akitől nagyon sokat tanultam a betegellátás, oktatás és nem utolsó sorban a kutatás terén.

- Manapság már csak az elméletben létezik olyan, hogy valaki általános belgyógyász, hiszen ez olyan óriási terület, melyben minden szakembernek meg kell találnia a maga specialitását. Miért pont a cukorbetegséget választotta szakterületként?

- Ez egy olyan betegség, mely sok esetben megelőzhető lenne egy kis odafigyeléssel, helyes életmóddal, de ha már megtörtént a baj, a tünetek enyhíthetők. Miben látja a megoldást: a propaganda, vagy a rendszeres szűrés szoríthatná vissza hatásosabban a cukorbetegséget?

- Mindkettőre fontos szerep hárul. Ha a táplálkozásunk és életmódunk megfelel a kívánalmaknak, akkor a 2-es típusú cukorbetegség megelőzhető vagy kialakulása késleltethető. Ez azért is fontos, mert így a szövődmények sem alakulnak ki, vagy kevésbé súlyosak lesznek. A propaganda klasszikus változata helyett inkább az lenne célszerű, hogy ismert emberek, akik történetesen maguk is szenvednek ettől a betegségtől felhívják a közvélemény figyelmét arra, hogy milyen fontos a helyes táplálkozás és életmód.

- Fiatal kora ellenére számtalan elismerés birtokosa, jónéhány szakmai szervezetben tölt be vezető szerepet. A teljesség igénye nélkül említene ezek közül néhányat?

Forrás: www.webradio.hu 

Szincsok György