Az EU 2004-es és 2007-es bővítése 12 állammal toldotta meg az orvosok és nővérek kivándorlásának lehetőségeit. Nagy-Britanniában a külföldről származó orvosok száma 2004. júliusa és 2007. márciusa között több, mint ötszázzal emelkedett, a nővéreké ezernél is többel. A legtöbb kivándorló a kelet-európai és balti államokból jön, 2004. májusa és 2006. júniusa között például 5000 lengyel orvos hagyta el hazáját, ami az aktív foglalkoztatottak 4,3 százaléka.

Észtországban 2006. áprilisáig az összes szakmunkaerő 4,4, százaléka állított ki kivándorlási kérelmet, ezek 61 százaléka orvos - tűnik ki az OECD eddig nem közölt tanulmányából. Annak a kérdésnek jártak utána, hogy az egészségügyben hogyan orvosolható tartósan a szakmunkaerő sok helyen fennálló hiánya. Azt is megvizsgálták, hogyan ösztönözhető az orvosok és nővérek ki- és bevándorlásának szabályozása világszerte. A tanulmánynak az Európai Bizottság számára alapként kell szolgálnia az EU-szerte tervezett intézkedésekre a szakmunkaerő- szükséglet szabályozására az egészségügyben.

Csaknem minden OECD államban hiányzik az elegendő orvos- és nővérutánpótlás. Ezzel szemben a gazdaságilag feltörő államok, mint Kína és India, képzett szakmunkaerőben többletet mutatnak. Az egészségügyi személyzet migrációja nemcsak esélyeket, hanem kockázatokat is rejt, mind hazai-, mind a vendéglátó országok számára – áll a tanulmányban.

A magas kivándorlási arányú országoknál fennáll az 'agyelszívás veszélye', a nagy szakmunkaerő-szükségletű országok pedig nem indulhatnak ki abból, hogy ellátási hiányaikat tartósan külföldi személyzettel tölthetik fel – írják a szerzők.

A tanulmány összegzése szerint az egészségügyben a szakmunkaerő növekvő szükséglete valamint az orvosok és nővérek növekvő mobilitása a vándorlási mozgások átfogó monitorozását igényli. Ezen kívül szükséges egy országokat átfogó együttműködést, továbbá az egyes politikai területek összehangolása, úgy is, mint az egészségpolitika, szociálpolitika és foglalkoztatási politika.

[Forrás: OrientPress]