|
a Cukorbetegek Budapesti Egyesületének közleménye
Bár az amputációhoz vezető folyamat nem eleve elrendelt, elkerülhetetlen végzet, a St. Vincent Nyilatkozat elfogadása óta eltelt 20 év nem hozott jelentős változást a cukorbetegség neuropáthiás szövődményének kezelésében hazánkban – hangzott el a Cukorbetegek Budapesti Egyesületének 2008. június 26-i sajtótájékoztatóján. A magyar lakosság mintegy 5%-a, azaz fél millió ember cukorbeteg. Ennek egyik legsúlyosabb szövődménye a diabéteszes láb, mely sok esetben végtagamputációhoz vezet. Magyarországon évente 3-4000 ember veszti el lábát a cukorbetegség szövődményeként kialakuló betegség miatt.
Európa cukorbetegséggel foglalkozó szakemberei 1989-ben fogadták el a St. Vincent Nyilatkozatot, amely öt éves célokat tűzött ki a cukorbetegség és szövődményeinek megelőzésére. Ezek között szerepelt, hogy felére kell csökkenteni a diabétesz miatt bekövetkező lábamputációk számát.Az elmúlt mintegy 20 évben azonban hazánk nem ért el jelentős változást ezen a téren. Ahhoz, hogy megértsük, mi játszhatott szerepet az eredmények elmaradásában, meg kell vizsgálnunk, hogy mi vezet el a végső megoldást jelentő műtétig.Ahogy a téma szakértői, Dr. Kempler Péter (Semmelweis Egyetem 1. Belgyógyászati Klinika) és Dr. Jermendy György (Bajcsy-Zsilinszky Kórház, III. Belgyógyászati Osztály) elmondták, hogy a cukorbetegség szövődménye a neuropathia diabetica kóros anyagcsere folyamatok miatt jelentkező idegrendszeri károsodást jelent. Számos egyéb tünet mellett ez a szövődmény felelős a diabeteszes láb kialakulásáért is. A neuropáthiás betegek kevésbé érzékelik a fájdalmat, így nem vesznek tudomást a végtagot érő sérülésekről. Emellett nem veszik észre a lábukon megjelenő fekélyeket sem, melyek további fertőzéseket okozhatnak. Ráadásul az izzadás csökkenése is súlyosbítja a helyzetet: a verejtékezés normális mértékének visszaesése miatt a bőr kiszárad, így a fertőzések könnyebben eljutnak a mélyebben fekvő szövetekhez.„Amit éreznie kéne a betegnek, azt nem érzi, amit nem kellene éreznie, azt érzi.” – hívta fel Kempler professzor a figyelmet a neuropáthia paradoxonára.Az amputáció azonban nem eleve elrendelt, elkerülhetetlen végzet! A folyamatba több ponton is sikeresen be lehetne avatkozni. Fontos a neuropáthia korai felismerése és oki kezelése. Emellett sokat érhetünk el a betegek oktatásával, valamint az egészségügyi szakemberek felkészítésével.A neuropathia kezelésére hazánkban már évek óta elérhető a betegség kiváltó okaira ható, ugyanakkor a fájdalmat és érzészavart is csökkentő készítmény. Ez esetben is igaz az az általános bölcsesség, hogy pusztán a tünetek kezelése nem vezethet eredményre, nem akarhatjuk, hogy a betegek állapota észrevétlenül romoljon tovább. A szénhidrát-anyagcsere optimalizálásával, az oxidatív stressz csökkentésével lassíthatjuk a neuropathiás károsodást. A Nemzetközi Diabétesz Szövetség szerint a cukorbetegség okozta amputációk 85%-a elkerülhető lenne.Komoly gond, hogy jelenleg a neuropáthia kiváltó okára ható, oxidatív stresszt csökkentő készítmény nem élvez támogatást, így a cukorbetegek döntő része nem juthat hozzá kedvező áron ahhoz a gyógyszerhez, amely a neuropathiás szövődményt lassítani, megállítani vagy éppenséggel visszafordítani lenne képes.A Cukorbetegek Budapesti Egyesületének képviseletében dr. Kiss Éva a budaörsi és gödöllői Cukorbeteg Klub orvospártolója beszélt a betegek problémáiról, helyzetéről és a megoldás szükségességéről. Ahogy elmondta, a változást az oki kezelés alkalmazásától és a betegképzéstől lehet csak remélni. Véleménye szerint az együttműködő, állapotukat rendszeresen tesztelő betegek mutatói bizonyítottan jobbak. Betegeit ő egy érzékletes hasonlattal győzi meg: ahogy „rozsdát sem szoktuk lefesteni.”, a tüneteket sem elég pusztán elfedni. További információ és interjú időpontok egyeztetése: Kurucz Zsuzsa 70-372-1210.
|
Egészségügyi hírek 
