A minap a szociális érzéketlenséget rosszalló és azt, mint az egészségüggyel szerves összefüggésben levő anomáliát feltüntető cikket írtam Demcsák Zsuzsa blogja megjelenése visszhangján. Azóta természetesen történt változás, először Demcsák Zsuzsa lelki habitusa alakult át egyik pillanatról a másikra: már szereti a szegényeket, talán szívesen osztogatna meleg ingyenlevest homelesseknek és a sarki koldusnak is adna naponta kétszer tíz forintot bimbózó szociális empátiájának bizonyítékaként.

De aztán történt más is:

"Demcsák Zsuzsa visszalépett a kormányszóvivői poszttól - tudatta maga az érintett hétfői közleményében. Felkészült és rátermett lett volna arra, hogy ellássa feladatát - hangoztatta Gál J. Zoltán a parlamentben, bejelentve Demcsák döntését. Más előjellel Révész Máriusz is úgy vélte: Demcsák hitelesen képviselte volna a kormányt. Gyurcsány Ferenc sajnálja Demcsák visszalépését. A kormány ideiglenes szóvivője Gál J. lesz. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok neve mellőzését kérő munkatársa kijelentette, hogy az átvizsgálás során nem találtak semmi olyat, ami biztonsági kockázatot jelentett volna."

Ezt követően aztán megjelentek a különböző szimpatizásn vélemények a kormánykörök részéről, amelyek alaposan felborzolták a kedélyemet. Ezek a "szerecsenmosdatások" eredményezték, hogy egy egészségügyi portálon vagyok kénytelen politikát ostorozó véleményemnek helyet adni: nem szeretem ugyanis, ha hülyébbnek néznek, mint amilyen vagyok...

Nézzük sorra a bosszúságom tárgyát képező elemeket:

"Hiteles kormányszóvivő lett volna"

"Demcsák Zsuzsa felkészült és rátermett lett volna arra, hogy ellássa a kormányszóvivői posztot - hangoztatta Gyurcsány Ferenc kormányfő kabinetfőnöke, aki úgy vélte: "a radikális ellenzék és csatolt részei" indítottak támadást a jelölt ellen, célkeresztbe véve Demcsák családját. Kijelentette: "gőgös dolog" hetekkel azelőtt támadni valakit, hogy megkezdené munkáját. Gál J. megbocsáthatónak ítélte Demcsák nagy felzúdulást kiváltó, a szegény sorsú családokat és embereket kedvezőtlen színben feltüntető blogbejegyzéseit."

Tisztelt Gál J. Zoltán!

Kinek lett volna hiteles? Önnek, vagy nekünk? Az Ön véleménye a mérvadó, akit -akiket- sajnos, minimális többséggel megbíztak egy ország választópolgárai, hogy a közvetett demokrácia elemeit gyakorolva nevünkben érvényesítsék a választópolgárok óhaját, vágyait, akaratát; vagy pedig a miénk?! Önök a mérvadóak, vagy mi, a többség, akiknek az Önök botor lépéseit eltakarni igyekvő panem et circenses jellegű dolgaival etetnek?

Önök azzal védik Demcsák Zsuzsát, hogy mindezek a személye ellen koncentrált támadások fotómodelli pályafutásának és a csalárd ellenzék méltatlan támadásának volt köszönhető.

Nem, kedves Zoltán. Van rá példa az amerikai politikai életben is, mire képes egy korábbi filmcsillag még akkor is, ha korábban pornószínészként, majd akcióhősként tengette az életét, tetejében osztrák származású...

Ebből a szempontból teljesen irreleváns, Zsuzsika go-go görl, sanzon énekes, vagy a Pa-Dö-Dö backing vokálja volt, mielőtt úgy találták, (a jelenlegi tendenciában, exkluzív kinézetű embereket a kirakatba,) hogy ő az ideális kormányszóvivő.

A dolog buktatója, kedves Gál úr, az események korrellációja, úgy is mondhatnám: a történések kontextusa.

Mert amikor egy kétségen kívül remek kinézetű hölgyről kiderül: kellemes külsejével köszönő viszonyban sincs a mentális, érzelmi és erkölcsi intelligenciája és botor módon, még ha érzi is ezt, kifejti averzióit a rongyosabb plebejusokkal szemben; majd az érthető felzúdulás hatására hirtelen rájön: á, csak csacsiságokat fecsegett, ő tulajdonképp legszívesebben egy szociális otthon gondozónője szeretne lenni, olyan empatikus alkat; ezzel párhuzamosan minimum kétesnek minősíthető hírek látnak újra napvilágot a közvetlen rokonságával kapcsolatban... nos, ebben a kontextusban már a korábbi fényképezés is az egyén saját felsőbbrendűségi tudatát szimbolizálja a nem aktmodell kinézetű, de azért gondolkodni tudó csendes többségben és penetránsnak érzik - nem alaptalanul - az esetet.

Igaz, az igen tisztelt miniszterelnök úr is más véleményt képvisel, mint az a nem lebecsülendő réteg, amely Gurcsány urat is nem kivánatos személynek látja a politikai életben:

"Gyurcsány szerint ez egy önzetlen lépés volt

Gyurcsány Ferenc nemcsak tudomásul veszi Demcsák Zsuzsa döntését, hanem sokra is tartja, annak indoklását tiszteletre méltó gesztusnak tekinti - közölte a Kormányszóvivő Iroda. A közlemény szerint a miniszterelnököt a Demcsák Zsuzsára irányuló össztűz nem ingatta meg korábbi döntésében: kiállt és kiáll ma is mellette. "Ez az önzetlen lépése a kormányfő értékelése szerint újabb jele annak, hogy helyes volt Demcsák Zsuzsa mellett dönteni" - áll a közleményben"

Tisztelt Miniszterelnök úr!

A tiszteletre méltóság nem itt kezdődik, hanem ott, hogy az ember nem keni a vajat a fejére. És ott folytatódik, de ez már a hűvös racionalizmus ismérve lenne, hogy vajjal a fején nem megy ki a tűző napra ácsorogni...

Gál J. Zoltán, Gyurcsány úr és nem utolsó sorban a szépséges, de nem elbűvölő Demcsák Zsuzsa figyelmét is szeretném felhívni az Osca Wilde per azon momentumára, amivel tulajdonképp elbukta a perét. Ez az a pillanat volt, amikor egy buktató kérdésre önkéntelenül elárulta: averziója van a szegényebb, előnytelen külsejű emberekkel szemben. Az esküdtszék jóindulatát, melyet korábbi szellemes visszavágásaival alakított ki, egy pillanat alatt elveszítette.

Miközben ezeket a sorokat írtam, a műsorommal kapcsolatban egy idős, beteg hölgy hívott fel Budapestről. Talán nem leszek indiszkrét a nénivel, ha beszélgetésünk lényegét leírom:

A néni a műsorhoz, és elsősorban Horváth Tamás adjunktus úr szívkatéterezésel kapcsolatos riportjához gratulált, majd elsírta magát: súlyos autóimmun betegségben szenved, ugyanakkor a szívével is baj van, a közgyógyellátotti procedúrára még hónapokat várnia kell; arra nincs pénze, hogy a gyógyszereit kiváltsa. "Hát mit akarnak ezek még tőlünk, hát még minket,súlyos, rászorult betegeket is vizitdíj fizetésére kényszerítenek?! Nincs énnekem pénzem arra..."

Kedves Demcsák Zsuzsa, Gál J. Zoltán; tisztelt Miniszterelnök úr!

A fényekhez az árnyékok is hozzátartoznak, de Önök, elvakulva pislogva az élet napos oldalán, ezeket, azaz a valóság nagyon is fájó elemeit sosem fogják tudni sem érzékelni, sem felfogni.

Számomra torokszorító volt a nénivel az előbbi beszélgetés: nos, ez az az érzés, amit Önök sosem fognak megismerni, csak puffogó frázisokra telik a jövőben is: "Menni kell, dolgozni kell, én is dolgozom!"

Szekszárdi Miklós

szerkesztő