Nagyjából így sommázhatnám az egészségügyi tárca azon törekvéseit, hogy milliókat költenek az egészségügyi reform, a vizitdíj és a kórházi napidíj áldásos hatásainak kommunikálására.

Az embernek az a benyomása, politikusaink komolyan azt hiszik, csak azért nem fogadjuk el a magyar ellentétek balladáját és nem akarjuk elhinni,hogy a varjúk hattyúsereg, a rossz pedig jó, mert nincs kellően népszerűsítve.

Cirkuszról, ugye, naponta gondoskodik a magyar politikai elit. Az egészségügyi tárca vezetőjének pedig - úgy tűnik- tényleg az a legfontosabb , hogy a gyógyintézményekben kétféle menü és ízletes ebéd legyen. Cirkusz van, akkor már csak kenyeret; mit kenyeret, libasültet kell adni a népnek. S ha ezt néhány milliócska árán sikerül belopni a köztudatba, az istenadta nép oly boldog lesz, mint az igába hajtott barom… A kórházi koszt minősége és mennyisége valóban fontos tényező, de azt hiszem, nem a legfontosabb. Jobban örülnénk, ha a leguberált vizitdíjainkból megspórolt milliócskákat nem kétféle menüre, hanem a különböző várólisták várakozási idejének csökkentésére költenék. Mert van belőlük bőven, kezdve a szívkatéterezésre várókkal egészen a szemműtétre várókig. Ha például a dél-alföldi régiót ellátó újszülött életmentő szolgálat 15 éves, többször javítgatott inkubátorának kicserélésére jutna 8 millió forintocska.

Mi fog történni, tisztelt miniszter asszony, ha egyszer Tiszaföldvár és Martfű között leáll az inkubátor és elveszítünk egy koraszülött csecsemőt? Megmagyarázza a síró anyának: ne búsuljon, mert ma libacomb is van x kórházban? Kérdésem persze költői, mint a PR is, lám-lám, a háromszáz forintokból máris javul a kórházi étkeztetés. Mert korábban igaz, nem volt kétféle menü, ezért hazaival pótolták a betegek a soványka kórházi kosztot, viszont nem fizettek vizitdíjat és kórházi ápolási díjat; ugyanakkor nem volt teljesítmény volumen korlát és ilyen nagyságú, összetételű várólista sem.

Persze, kinek mi a fontos. Intézkedései és megjelenése alapján: önnek a hasa. Az orvosoknak és a gyógyulni akaró betegeknek valószínűleg más. De mindaddig, amíg saját bőrükön nem tapasztalják a negatív hatásait, nem fogják elhinni, hogy nem jó az, amit minden áron velünk akarnak lenyeltetni.

Nem jó a TVK, nem jó a betegek kegyeiért versengő több biztosítós rendszer, a vizitdíj, a napidíj és az egész, egészségügyi reformnak nevezett rémálom.

Ezt Ön is csak akkor hinné el, amikor a tört magyarságú ukrán orvos egy távoli, képzelt jövőben rozoga betegágya fölé hajolva közölné: - Horváth néni, PET vizsgálatot nem tudunk végezni, mert január másodikán felhasználtuk az ez évi keretet. Szerencsére van még helyette néhány finanszírozott invazív eljárás; igaz, kicsit nagyon fog fájni, de van egy jó hírem: ebédre választhat, milánói makarónit vagy csülköt kér pékné módra…

Szekszárdi Miklós