Két formája ismeretes, a toxikus irritatív dermatitis és az allergiás kontakt dermatitis.

Toxikus irritatív dermatitis esetén valamilyen irritatív anyag a bõrön akut gyulladást hoz létre (kémiai anyagok, kozmetikumok), ami úgy nyilvánul meg, hogy a bõr élénkvörös, meleg tapintatú lesz, az ödéma következtében a bõr feszül, felszíne fényes. A nagyfokú gyulladás következtében hólyagok, nedvezés alakul ki, hámlás jelentkezik, égõ, viszketõ érzés kíséretében. Nagyon fontos a gondos anamnézis, mert amennyiben nem sikerül meghatározni és elkerülni az irritációt okozó anyagot, a folyamat krónikussá válhat. Számtalan olyan anyag van, amelyek kiválthatnak allergiát. Például a háztartásokban is gyakran elõforduló, széles körben használt vegyi anyagok, fémek, ételadalékok is okozhatnak toxikus irritatív dermatitist, mint például a fémtárgyakban elõforduló nikkel, a ragasztókban, tisztító és tisztálkodó szerekben, kozmetikumokban alkalmazott vegyi anyagok, a többek között a cementben megtalálható króm, a gumi alkotórészei, vagy a számos étel-italban jelen lévõ perubalzsam, festék- és illatanyagok. Gyakori használat során még a legkímélõbb szappanok, mosószerek, valamint bizonyos fémek is irritálhatják a bõrt. Az ismételt, gyakori érintkezés (akár víz esetében is) kiszárítja és izgatja a bõrt. Az erõs irritáló hatású szerek, mint a savak, lúgok (pl.: lefolyó-tisztítószerek) és szerves oldószerek (pl.: a körömlakklemosóban lévõ aceton) néhány perc alatt súlyos bõrelváltozásokat okozhatnak.

Allergiás reakció

Az allergiás reakció esetében egy bizonyos anyaggal való érintkezés (néha esetleg az elsõ néhány érintkezés) még nem hoz létre reakciót, a következõ találkozás azonban már 4-24 órán belül viszketést és bõrgyulladást okozhat. Az emberek évekig gond nélkül használhatnak egyes anyagokat, majd hirtelen allergiássá válhatnak rájuk. Még az ekcéma kezelésére használt kenõcsök, krémek és rázókeverékek is okozhatnak ilyen reakciót. A nõk kb. 10%-a allergiás a nikkelre, amely a bizsuk okozta ekcéma leggyakoribb oka. Az emberek a munkavégzés során használt bármely anyagtól is ekcémássá válhatnak (foglalkozási ekcéma).

Ha a bõrgyulladást az okozza, hogy a beteg bizonyos anyagoknak a bõrrel való érintkezése után megy a napra, fotoallergiás (fény kiváltotta allergiás) vagy fototoxikus (fény okozta toxikus) kontakt ekcémáról beszélünk. Ezt a következõ anyagok okozhatják: fényvédõk, borotválkozás utáni szerek, egyes parfümök, antibiotikumok, kátrány és olajok.
Az allergiás reakció csak késõbb jelentkezik, általában 7-10 nappal az allergénnel való érintkezés után. Sokszor éppen emiatt nehéz a kiváltó ok kiderítése. A bõr kivörösödik, megduzzad, majd hólyagocskák jelennek meg, melyek kifakadnak, váladékoznak. A folyamatot heves viszketés kíséri. A tünetek az allergénnel való érintkezés megszûnése után néhány napig még rosszabbodnak. Több hétbe telik, mire a tünetek teljesen megszûnnek. Bár a kontaktekcéma elõször csak azon a helyen jelentkezik, ahol a bõr érintkezett az allergénnel, késõbb a test más részeire is átterjedhet. A tünetek súlyossága változó, az enyhe bõrpírtól a súlyos, hólyagképzõdéssel járó duzzanatig terjedhet.

Mivel a kontakt ekcémának rengeteg kiváltó oka lehet, ezek tisztázása nem mindig egyszerû. Az emberek többsége nem tart számon minden egyes anyagot, amely bõrével érintkezik, pedig a kiütés jelentkezésének helye gyakran fontos támpont a kiváltó ok szempontjából.
Ha az orvos kontakt ekcémára gondol, de a gondos vizsgálat sem utal egyértelmûen az okra, rátevési próbát lehet végezni. E vizsgálat során a leggyakrabban kontakt ekcémát okozó anyagokat tartalmazó kis tapaszokat ragasztanak anyagokat tartalmazó kis tapaszokat ragasztanak 2 napra a bõrre, és figyelik, hogy melyik alatt alakul ki bõrgyulladás. Az allergén azonosításához gyakran több "bõrteszt" elvégzésére van szükség. Ennél a vizsgálatnál a gyanúba vett allergének közvetlen érintkezésbe kerülnek a bõrrel, így egy esetleges allergiás reakció kialakulásából következtetni lehet az allergén típusára, illetve a reakció nagyságából ítélve mértékére is.