A dermatomycosisokat a gombák két nagy csoportja, a dermatophytonok és a sarjadzógombák adják. Elõzõek a bõrt és a bõrfüggelékeket (hajszálakat, szõrzetet, körmöket) betegítik meg. Keratinbontó képességük igen nagy, ezért könnyen hatolnak a bõr vagy épp a köröm mélyebb szöveteibe. Állatról emberre terjedés is elõfordul.

A sarjadzógombák típusos opportunista kórokozók, az emberi szervezet gyakori, lappangó lakói: egészséges emberek nyálkahártyáin, béltraktusában is kimutathatók. Pathogenné válásukhoz rendszerint hajlamosító tényezõk jelenléte szükséges. Leggyakoribbak a cukorbetegség, a krónikus vashiány, a vérszegénység, hormonális eltérések, fogamzásgátlók szedése, elhúzódó antibiotikus vagy hormonkezelés, immundeficiens állapotok, mûtétek, invazív terápiás beavatkozások, lokális hormonkivonatok hosszan tartó alkalmazása, valamint a terhesség.Uralkodó képviselõjük a Candida albicans, azonban a fajspektrum némi eltolódása látszik egyéb fajok irányába.

A penészek rendkívül heterogén csoport, amely a fonalakat képzõ, nem obligát patogén gombákat tartalmazza. Mivel környezetünk állandó lakói, kóroki szerepük bizonyítása a laboratórium diagnosztika egyik fontos feladata. Elvben bármely penészgomba okozhat bõrgombásodást, mégis viszonylag jól körülhatárolható azon gombák kõre, amelyek kóroki szerepe bizonyított.
A szervezet bizonyos természetes ellenállóképességgel rendelkezik a kórokozó gombákkal szemben. A hámszövet maga is rendelkezik gombaölõ tulajonsággal ("candida killing activity"), emellett fontos a bõrfelszín savi pH-ja és a bõr normál baktériumflórájának antagonista hatása. Mindemellet a humorális (ellenanyag termelõ) és fõleg a celluláris (sejtes) immunitás hivatott a belszervi terjedés megakadályozásában.

A bõr- és nyálkahártyagombásodás létrejöttében a egyéni hajlamnak döntõ jelentõsége van. A bõrgombásodásra hajlamosító tényezõk egy része a szervezet védekezõképességét általánosan gyengíti, egyes faktorok azonban kifejezetten a gombás fertõzések kialakulásában játszanak szerepet.

Külsõ tényezõként jelentkeznek a nedvesség, magas hõmérséklet, kemikáliák gyakori alkalmazása (túlzott higiénia!), mechanikai behatás (pl. cipõ szorító hatása), bõrsérülés, égés, trauma.

A belsõ tényezõk közül elsõsorban a humorálís és celluláris védekezõképesség zavarát, a hormonális betegségeket, keringési zavarokat és a hõreguláció zavarát kell kiemelni.

A klinikai tünetek körültekintõ morfológiai elemzése mellett rendszerint elengedhetetlen az elváltozásból nyert kaparékból, váladékból natív vagy festett készítmény fénymikroszkópos vizsgálata, valamint a patogén gomba táptalajokon történõ tenyésztése és fajig történõ meghatározása. Ehhez kapcsolódóan elvégezhetõ az antimycoticus érzékenységi vizsgálat is. Fentiek alapján eldönthetõ, hogy sarjadzógombás vagy dermatophyton, esetleg egyéb fertõzésrõl van-e szó, mivel ez befolyást gyakorolhat a megfelelõ antimycoticum kiválasztására.

A ritkábban alkalmazott diagnosztikus lehetõségek sorát a Wood-fénnyel történõ vizsgálat, a szövettani elemzés, a gombaszerología és az intracutan allergológiai bõrpróbák bõvítik.

Leggyakoribb tünetek a gombás betegségek esetén a viszketéssel járó, élesen kirajzolódó, hámló foltok jelentkezése, mely foltok szélén gennyes pattanások is elõfordulnak. Jellegzetes a körmök sárgás elszínezõdés, megvastagodása a fonalas gombák fertõzésekor, ha a szín sötétebbé válik, gyaníthatóan penészgombák is rész vesznek a folyamatban.

Igen gyakori a nyáron sûrûbben jelentkezõ "napgomba", a pityriasis versicolor, melynek kórokozóját ki lehet mutatni a hajas fejbõr korpájában is. Emiatt sok bõrgyógyász gondolja úgy, hogy talán oki szerepe lehet e malassezia furfur nevû parazitának, s ennek megfelelõen a modern shamponok zöme tartalmaz gombaölõ anyagot is.

Talán a csecsemõk szájpenészével kellet volna kezdeni a felsorolást, melynek okozója a napjainkban egyre többet emlegetett candida albicans. A fertõzött szülõutakon kijutva az újszülött szinte azonnal megfertõzõdik vele, s tápcsatornájába jutva e (fakultatív?) kórokozó egész életünkben testünk hívatlan lakójává válik. Néhány napos babákon már mint "pelenka dermatítisz" meg is jelenik, késõbb a kislányok hüvelyi felfertõzése is bekövetkezik, ezáltal kezdõdik az egész elõlrõl az új generáció születésekor.

A hajlamosító tényezõk elõbb felsorolt példáiból kiemelendõ az antibiotikumok gombás betegségre prediszponáló szerepe. Eredetüket tekintve maguk is a gombák (penész- és sugárgombák) önvédelmi anyagai, így nem képtelenség a feltételezés, hogy túlzott használatuk elõkészíti a talajt az emberi szövetek konkurencia nélküli elfoglalására.

Dr. Kohán József
kozmetológus-bõrgyógyász